A
gorgók a
görög mitológia alakjai,
Phorküsz és
Kétó három leánya, testvéreik a graiák.
Eurüalé (neve messze üvöltot jelent); Sztheinó (eroteljes); és
Medusza (uralkodó) eredetileg gyönyöru leányok voltak, de megsértették
Athénét, ezért az istenno haragjában olyan rúttá változtatta oket, hogy aki rájuk nézett, azonnal kové dermedt. Hajuk helyén kígyók tekeregtek, nyelvüket is úgy nyújtogatták, mint a kígyók, aranyszárnyuk, éles foguk volt, áthatolhatatlan pikkely fedte testüket, disznóagyaruk volt és kezük rézbol volt. A visszataszító lények közül egyedül Medusza volt halandó akit
Perszeusz ölt meg.
Poszeidónnal egyesülve magában hordozta
Pégaszoszt és
Khrüszaórt. Amikor Perszeusz lefejezte Meduszát, akkor ok kipattantak belole. Perszeusz
Athénének ajándékozta, aki pajzsára, az
égiszre helyezte, s csatában gyakran felhasználta arra, hogy ellenségeit kové változtassa. A gorgók az alvilág (
Hadész) kapuját orizték, és az
ókori világ nyugati peremén éltek. A templomok és szentélyek homlokzatát, síremlékeket gyakran díszítették gorgó-fovel, mert azt tartották róla, hogy távol tartja a gonosz szellemeket. Ugyanebbol a megfontolásból a katonák pajzsát is ez díszítette.
