Tüphón (görögül: Τυφών) a görög mitológiában
Gaia-Földanya és
Tartarosz szörny ivadéka. Egy másik változat szerint
Héra szülte - megütötte a földet, s így lett viselős - bosszúból, hogy
Zeusz nélküle hozta világra
Athénét, ő is önállóan akart utódra szert tenni. Héra Tüphónt dajkaságba adta
Püthónhoz, akit később
Apollón ölt meg. Tüphón vad, khtonikus, teratomorfikus: száz kígyófeje van, törzse ember formájú, ágyékától lefelé tekergő kígyókból áll. Egész testét szárnyak borítják, arcán és fején mocskos szőrzet lengedez. Tüphón mindegyik torkából vad hangok törnek elő: bikabömbölés, oroszlánüvöltés, kutyaugatás. Tüphón a világ ura lett volna, ha Zeusz harcba nem bocsátkozik vele: villámaival felperzselte, mennyköveivel megsebezte, végül Tartaroszba hajította. Egy másik mítoszváltozat szerint rettentő küzdelemben gyűrte le: Tüphón kígyóival körülfonta Zeuszt, kezéből-lábából kivágta az inakat, majd a
kilikiai Kórükosz-barlangba hurcolta, s a
Delphüné nevű nőstény sárkány őrizetére bízta. Ám
Hermész és
Pán kilopták a barlangból az odarejtett inakat és visszahelyezték Zeusz testébe, aki újra ereje birtokába került, s folytatta Tüphón üldözését. A
Moirák rászedték Tüphónt: megkínálták gyorsan fonnyadó gyümölccsel (a „halálalma” nevű mérges növénnyel), mondván, hogy ettől még erősebb lesz. Zeusz ráborította Tüphónra az
Etna hegyet, amelyből Tüphón tüzes lávafolyamot okád. Tüphón és
Ekhidna egyesüléséből számos szörnyeteg született (
Orthosz és
Kerberosz kutya, a
lernéi hidra,
Khimaira) Tüphón a föld támadó erői közé tartozik, sorsa, akárcsak a többi szörnyé, az
olümposziaknak a khtonikus erőkkel vívott harcában dőlt el.