A rá vonatkozó ókori adatok egy másik, a Kr. e. IV. században élt Sztészikhorosz adataival keverednek, s így még születési és halálozási helyét és idejét sem lehet pontosan tudni. Annyi bizonyos, hogy o volt az itáliai görög kolóniák elso ismert költoje.

A hellenisztikus korban még 26 könyvet kitevo életmuvébol csupán mintegy 300 jelentéktelen, többnyire papiruszon fennmaradt töredék maradt ránk, a leghosszabb töredék mintegy 33 soros. Az ókori filológusok a kardalköltok közé sorolták (neve, amelyet egyes adatok szerint eredeti nevével -Teisziasz- cserélt fel, „kart állító"-t jelent), neki tulajdonították a kardal késobb általánossá váló hármas (strófa – antistrófa – epódosz) beosztását, s muvei legfobb tartalmi sajátosságát abban látták, hogy a kardal lírai eszközeivel a hagyományos epika témáit szólaltatta meg, Homérosz és Hésziodosz mellett a legtöbbet téve a görög mondavilág megorzéséért.

A rá vonatkozó ókori adatok egy másik, a Kr. e. IV. században élt Sztészikhorosz adataival keverednek, s így még születési és halálozási helyét és idejét sem lehet pontosan tudni. Annyi bizonyos, hogy o volt az itáliai görög kolóniák elso ismert költoje.

A hellenisztikus korban még 26 könyvet kitevo életmuvébol csupán mintegy 300 jelentéktelen, többnyire papiruszon fennmaradt töredék maradt ránk, a leghosszabb töredék mintegy 33 soros. Az ókori filológusok a kardalköltok közé sorolták (neve, amelyet egyes adatok szerint eredeti nevével -Teisziasz- cserélt fel, „kart állító"-t jelent), neki tulajdonították a kardal késobb általánossá váló hármas (strófa – antistrófa – epódosz) beosztását, s muvei legfobb tartalmi sajátosságát abban látták, hogy a kardal lírai eszközeivel a hagyományos epika témáit szólaltatta meg, Homérosz és Hésziodosz mellett a legtöbbet téve a görög mondavilág megorzéséért.