Mnémoszüné és
Zeusz kilenc szerelmes éjszakát töltött együtt, melynek gyümölcseként az istennő „kilenc egyforma természetű lányt szült, akik csak az éneklésre gondoltak, semmi egyébre”. E lányok a
múzsák, a művészetek megszemélyesítői.
I. e. 4. századi daktilikus hexameterben íródott görög sírfeliratok alapján Mnémoszüné volt a neve
Hadész egyik folyójának is, amely a
Léthé párja volt az alvilágban. A holt lelkek azért ittak a Léthé vizéből, hogy amikor reinkarnálódnak, ne emlékezzenek korábbi életükre. Csak a beavatottak kiváltsága volt, hogy haláluk után a Léthé helyett a Mnémoszüné vizéből ihattak. Ez a forrás az emlékezet vizét csobogja. Az emlékezés pedig minden kultúrában a tudás legtisztább forrása. E sírfeliratok valószínűleg kapcsolatban álltak a korabeli
misztériumvallással, vagy az orphikus
mítoszokkal.