A
médek ókori nép volt, birodalmuk központja a
Kaszpi-tengertol délnyugatra elterülo hegyvidéken helyezkedett el. A médek a
perzsával rokon indoeurópai nyelvet beszéltek, eredetileg törzsi formában éltek, egyesek nomád életmódot folytattak, mások erodített falvakban laktak. Az
i. e. 1. évezred elején az Umia-tó szomszédságában voltak találhatóak, és az
asszírokkal hadakoztak. Deiokész, akit
Hérodotosz a méd birodalom megalapítójának tart, az asszír feljegyzésekben még csak helyi fonökként jelenik meg. A médek tulajdonképpeni egyesítoje Phraortész (Khsatrita, uralkodott i. e. 675 – i. e. 653) volt. Fia, Küaxarész (Uvaksatra, uralkodott:
i. e. 625 –
i. e. 585) elfoglalta a szomszédos területeket, és
Nabú-apal-uszur (Nabupolasszár) királlyal szövetségben megdöntötte a médeket korábban függoségben tartó Asszíria hatalmát.
I. e. 612-ben az asszír fováros,
Ninive elesett a méd csapatok rohama alatt.