Hórusz az
egyiptomi istenek fo alakjai közé tartozik. Embertesttel és sólyomfejjel ábrázolták. Kultusza igen hosszú ideig fennállt, mialatt alakja sok változáson ment keresztül, és sok néven vált ismertté. A „Horus” névváltozat
görög eredetu, amely az
egyiptomi Heru/Har nevet reprezentálja. A
Hórusz szeme szimbólum az egyiptomiaknál az ero jelképe volt. Az egyiptomi panteonban Hórusz
Ozirisz és
Ízisz fia, az Ozirisz-Ízisz mondakör harmadik jelentos tagja. A róla alkotott elsodleges elképzelés szerint az ég hatalmas ura. A magasban szárnyaló
sólyom a megtestesítoje. Az egész eget átfogó madár szemei a hold és a nap, szárnyai átölelik az egész földet. Erre mutat az egyiptomi kultikus tárgyú ábrázolásban általános muvészeti sémává vált szárnyas napkorong, ez egyben a nappal való kapcsolatára is utal. Az uralkodót megszemélyesíto gizehi szfinxet Harmahisznak, a horizonton levo Hórusznak nevezték. A fáraó magát is Hórusznak nevezi, ennek az istennek földi megtestesítoje; hatalmát is erre alapozza. A IV. dinasztiabeli Khefrén fáraó
dioritszobra fejezi ki a legmuvészibben ezt a gondolatot: a trónon ülo fáraót szárnyaival védoleg öleli át a vele szinte egybeolvadó sólyomistenség. Hóruszt, az istenkirályt az egyiptomiak kettos koronás, sólyomfeju férfi alakban mintázták meg, s mint aki az ifjúság istenének szerepét is betölti, az egyiptomi ifjúságfürttel és szájához illesztett ujjal ábrázolták. A Hórusz-gyermek vagy anyjának ölében, vagy egymagában, vagy különbözo állatokon állva, vagy ülve jelenik meg. Anyjának varázsereje s a benne megtestesülo égi hatalom és ifjúi ero együtt hathattak közre abban, hogy kultusza a legszélesebb körben elterjedt. Tisztelete végigvonul az egyiptomi kultúra minden korszakán, kultuszhelyei az ország egész területén és
Núbiában is megtalálhatók. Ezek közül a legjelentosebbek: Hierakónpolisz,
Edfu, Letopolisz, Momemhisz.
