Hüperión és Theia gyermeke, Szeléné és Éósz bátyja. Gyermekei voltak a nevét felvevő Héliadák és Héliádok is, valamint Phaethón, Kirké és Pasziphaé is az ő vére volt. Felesége, Perszé szülte neki őket. Az egyik legdolgosabb istenség hírében állt az Olümposzon. Sohasem engedhette meg magának a lustálkodást, vagy munkájának elhalasztását, hiszen akkor elmarad egy nap. Hajnalban Éósz, maga a hajnal vezeti fel Héliosz szekerét az égboltra, hogy keletről nyugatra átszelje azt és közben fényével elárassza a világot. Héliosz örökké ifjú volt, és feje körül fényes glóriát viselt. Attribútumai az ostor és a földgömb voltak, ezeket gyakran kezében is tartotta. Az égbolton szekerével vágtatott át, amelyet négy hófehér, szárnyas paripa húzott. Patáik szikrákat vetettek és ezek a lovak tüzet is okádtak. Nevük sorban Püroisz, Éósz, Aéthón és Phlegon voltak. Héliosz munkája nehéz volt, és fárasztó, de cserébe ő volt az egyetlen isten, aki felülről mindent látott, és mindenről tudott, ami csak megtörtént a földön és az istenek között. Így vált Héliosz a tanúk védőistenévé is, és gyakran maga is tanúskodott. Miután szekerével leszállt nyugaton, Héliosz egy aranycsészében hajózott vissza keletre, az aithiopszok földjére, ahol csodálatos, csillogó és fényes palotája állt. Lovait ilyenkor kifogják a szekérből, és szabadon engedik a palota körül. Fényes marhacsordái Thrinakia szigetén legeltek. Ezekkel találkozott Odüsszeusz is bolyongása során. Bár munkáját mindig elvégezte, egyszer azonban fia unszolásának engedve, megengedte, hogy Phaethón is vezesse a szekeret. Ám a tapasztalatlan ifjú megégette magát a Nap szekerén, és meghalt.
Szent állata a kakas és a sas volt. Ha el akarták nyerni bizalmát, ökröt, kost, bakkecskét és fehér lovat áldoztak tiszteletére. Rodoszon istenítették a leginkább, és itt épült meg tiszteletére az ókori világ hatodik csodája, a rhódoszi kolosszus, amely Hélioszt ábrázolta. Római megfelelője Sol.

Hüperión és Theia gyermeke, Szeléné és Éósz bátyja. Gyermekei voltak a nevét felvevő Héliadák és Héliádok is, valamint Phaethón, Kirké és Pasziphaé is az ő vére volt. Felesége, Perszé szülte neki őket. Az egyik legdolgosabb istenség hírében állt az Olümposzon. Sohasem engedhette meg magának a lustálkodást, vagy munkájának elhalasztását, hiszen akkor elmarad egy nap. Hajnalban Éósz, maga a hajnal vezeti fel Héliosz szekerét az égboltra, hogy keletről nyugatra átszelje azt és közben fényével elárassza a világot. Héliosz örökké ifjú volt, és feje körül fényes glóriát viselt. Attribútumai az ostor és a földgömb voltak, ezeket gyakran kezében is tartotta. Az égbolton szekerével vágtatott át, amelyet négy hófehér, szárnyas paripa húzott. Patáik szikrákat vetettek és ezek a lovak tüzet is okádtak. Nevük sorban Püroisz, Éósz, Aéthón és Phlegon voltak. Héliosz munkája nehéz volt, és fárasztó, de cserébe ő volt az egyetlen isten, aki felülről mindent látott, és mindenről tudott, ami csak megtörtént a földön és az istenek között. Így vált Héliosz a tanúk védőistenévé is, és gyakran maga is tanúskodott. Miután szekerével leszállt nyugaton, Héliosz egy aranycsészében hajózott vissza keletre, az aithiopszok földjére, ahol csodálatos, csillogó és fényes palotája állt. Lovait ilyenkor kifogják a szekérből, és szabadon engedik a palota körül. Fényes marhacsordái Thrinakia szigetén legeltek. Ezekkel találkozott Odüsszeusz is bolyongása során. Bár munkáját mindig elvégezte, egyszer azonban fia unszolásának engedve, megengedte, hogy Phaethón is vezesse a szekeret. Ám a tapasztalatlan ifjú megégette magát a Nap szekerén, és meghalt.
Szent állata a kakas és a sas volt. Ha el akarták nyerni bizalmát, ökröt, kost, bakkecskét és fehér lovat áldoztak tiszteletére. Rodoszon istenítették a leginkább, és itt épült meg tiszteletére az ókori világ hatodik csodája, a rhódoszi kolosszus, amely Hélioszt ábrázolta. Római megfelelője Sol.